7.rész - Az ebéd

Mivel Niall kocsija szervizben, vagy hol volt, ezért gyalog mentünk. Nem mintha olyan sokat kellett volna menni. Kb 15 perc volt az út, de lehetett volna több is, mivel egész jól elszórakoztunk.
- Te is látod azt a kacsát a vízen, vagy teljesen megbolondultam? – böktem párszor oldalba társamat és mutogattam a Temzén úszó nagy sárgaság felé
- Jesszus. – lépett vissza egyet, mikor meglátta, amit az előbb én is
- Szóval látod. – nevettem
- Ezt nem lehet nem látni. – mentünk kicsit közelebb, ahogy minden ember, aki épp arra járt.

Egy vontató hajóhoz kötözött hatalmas sárga kacsa haladt végig a folyón. Mikor elénk ért, egy ember a hajóról hangszóró segítségével a következőt mondta:
"Mindent meg akartunk tenni azért, hogy felvidítsuk az országot.”
Mi csak jót nevettünk rajta, majd tovább indultunk. Onnan kb 5 perc volt még az út. Megyünk, megyünk, egyszer csak Niall lelassított, majd megáll. Én nagy nyugiba haladok tovább, mikor hallom, hogy társam megköszörüli a torkát. Ekkor vettem csak észre, hogy megjöttünk.
-Nandos? – kérdezem kissé fura nézéssel –Annyira tudtam. – vigyorodtam el
Bementünk és leültünk az egyik legtávolabbi asztalhoz. Pillanatok múlva egy fiatal lány jött felvenni a rendelést.
-Szia Niall. – köszönt vidáman. És én? Ennyit a jó modorról.
-Hello. – mondta, de nem nézett a lányra
-Gondolom nem a szokásosat kéritek. – mosolygott még mindig
Niall csak megrázta a fejét, majd rám nézett. Gondolom azt akarta, hogy mondjam én először.
Mikor végre elment a lány, nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg:
-Mi volt ez? – néztem rá, majd a csajszira
-Mi mi volt? – tettette hogy nem érti
-Hát ez. Rá sem néztél.
-Minden nap látom.
-És minden nap ezt csinálod?
-Nem foglalkozhatnánk mással? – mondta, s közben ujjait piszkálta, mintha ideges lett volna
-Most hogy így kérded..NEM! – böktem ki egy kis hallgatás után
Niall nagyon sóhajtott, majd belekezdett a mondanivalójába.
-Ő Diana. Egy éve kapott itt állást. Először még totál szimpatikus volt a csaj, elkértem a számát, találkoztunk is párszor, de rájöttem, hogy nem ő az igazi, így dobtam. Az első hetekben még eléggé maga alatt volt, dolgozni sem nagyon járt be, ezért majdnem ki is rúgták. Aztán elhatározta, hogy féltékennyé tesz. Mindenféle pasikkal jött össze, szerintem volt, akinek még a nevét sem tudta, de mikor rájött, hogy egyáltalán nem érdekel már, teljesen rám akaszkodott. Volt hogy virágot küldetett a házunkba.
- És akkor miért ide jársz még most is?
- Mert ez van a legközelebb a házunkhoz. – adta az egyszerű választ
- Értem. Azért nem néztem volna ki belőle, hogy ilyeneket csinál. – mondtam, de Niall mintha transzba esett volna, úgy nézte a lányt, aki épp a poharakat pakolgatta- Hahó, föld hívja Niallt. Van ott valaki? – lengettem meg előtte a kezem.
- Igen, igen. Itt vagyok. – kapott magához
- Te még mindig szereted, ugye? – nevettem
- Dehogyis! Normális vagy? – tagadta, de látszott, hogy hazudik
- Nem, de az ilyen dolgokat észreveszem. Látszik.
- Akkor biztosan rosszul látod. – kapott be egy falatot a kajájából, amit időközben kihoztak
- Ha te mondod. – mosolyogtam
- Nekem egy másik lány tetszik. – rám nézett és elmosolyodott
Nyeltem egyet, majd beleittam a kólámba, leplezve, hogy elpirultam. 
- Szerintem mehetünk. – mondtam, mielőtt még ciki lenne a helyzet, s a táskám után nyúltam.
- Oké. Fizetek és mehetünk is.
Odament Diana-hoz, én pedig nem bírtam ki, hogy ne halljam miről beszélnek, így közelebb mentem.
- Szóval ő az új barátnőd? – kérdezte a lány, s mikor rám nézett gyorsan elkaptam a fejem
Niall rám nézett. Gondoltam majd azt mondja hogy csak egy barát vagyok, akivel teljes 1 napja találkozott, de nem az lett, amire számítottam.
- Igen.
Igen? Igen? Ez normális? Igen? Hát ez teljesen hülye. És ha holnapra ugyanez megjelenik minden újság címlapján? Erre nem is gondol? Gondoltam odamegyek és elmondom, hogy nem vagyunk együtt, de tovább folytatták a beszélgetést.
- Niall, figyelj. Én sajnálom ha az elmúlt hónapokban olyan hülyén viselkedtem, de nem lehetsz ezzel a lánnyal.
- Miért is nem?
- Mert neked velem kellene lenned. Tudod, hogy sokkal jobban szeretlek, mint ő valaha is fog.
Már kezdtem megsajnálni a csajt. Mondjuk, ezzel az utolsó mondatával nagy igazságot mondott.
- Mondtam már hogy hagyjuk ezt. – és mikor megfordult a srác, a lány szinte kiugrott a pult mögül és majdnem térdre esve könyörgött, hogy maradjon vele.
- Te nem vagy normális. – mondtam nevetve, mikor kiértünk a helyiségből
- Hmm?
- Hogy hagyhattad ott? Még megöli magát.
- De ha ottmaradok, akkor azt fogja hinni, hogy még mindig érzek iránta valamit.
- Mondjuk az is igaz.
- Nem kellett volna ide jönnünk. – nézett vissza egy pillanatra
- Nem gond, nyugi. Ilyet úgyis még csak a filmekben láttam. – nevettem fel
- Szóval te ezen csak egy jót szórakoztál? – nézett rám tettetve hogy mérges
- Ühümm. Főleg a barátnős résznél. – nevettem fej újra
- Talán nem tetszett az alakításom? – mondta nevetve
- Tökéletes volt. Gondolkoztam is, hogy miért nem a színészkedéssel foglalkozol. Jobban megy mint az éneklés. – böktem oldalba, s közben benyitottam a lakásba, mivel hazaértem.
Niall-t behívtam. Már épp vissza akart szólni az előbb tett megjegyzésemhez, mikor megpillantottuk Greg-t. Greg Amy bátyja. Csak elsietett mellettünk, de az ajtóból visszaszólt..
- Csak okosan. – kacsintott egyet, majd lelépett.
- Hülye. – ordítottam utána, de nem hiszem hogy meghallotta.
- Szóval, hol is tartottunk? Ja, megvan. ÉN NEM TUDOK ÉNEKELNI? – próbált higgadt maradni, de csakhamar elnevette magát.
- Ahogy mondod. – bólogattam közben
- Dobj egy gitárt. – mosolygott
-Pillanat. – majd felszaladtam az emeletre
Amy szobájában rend volt, így hamar meg is találtam a gitárját. Levittem, Niall pedig kikapta a kezemből.
- Na figyelj.
Először csak gitározott, majd elkezdett énekelni. Egyszerre pirultam és olvadtam el. A Little Things béli szólójával ajándékozott meg, a végéhez érvén pedig oldalra tette a gitárt, mélyen a szemembe nézett, s csak ennyit mondott: „I love you”.